• a pascal program alapszerkezete

• kiíratás képernyőre - write, writeln 

   
     Mielőtt nekiállna a tanfolyamnak, töltse le és telepítse be a számítógépébe a FreePascal Win32 alatt futó verzióját. Ez a következő weboldalról tölthető le: www.freepascal.org.

        
     1.1 A pascal program alapszerkezete

     A Pascal programozási nyelvben minden programnak a következő szerkezete van:

program program_neve;
var változók deklarálása;
begin
   
   parancsok, amit a program végrehajtson;

end.

     Az első sorban a program kulcsszó után megadjuk a programunk nevét. Ide bármilyen nevet választhatunk, de a program neve nem tartalmazhat szóközt és néhány speciális karaktert. A sor (parancs) végét pontosvesszővel (;) fejezzük be. Ezt az első sort nem kötelező megadnunk.

     A második sorban a var kulcsszó (variables = változók) után felsoroljuk, hogy a programunkban milyen változókat fogunk használni. Az egyszerű statikus változót úgy képzelhetjük el, mint valamilyen tárolóhelyet a számítógép memóriájában, amelyben egyszerre csak egy számot vagy szöveget tárolhatunk. Ha például van benne már valamilyen szám és rakunk bele egy másikat, akkor az előző szám elveszik, mindig csak az utoljára belerakott érték marad benne.

     A var parancsnál meg kell adnunk azt is, hogy az egyes változókban (tárolóhelyekben) milyet típusú adatot fogunk tárolni - egész számot (integer), szöveget (string), vagy más típust. A programunkban több változót is használhatunk, pl. kettő változót számok tárolására és egy változót szöveg tárolására. Itt is a sor végét pontosvesszővel fejezzük be. Amennyiben a programban nem használunk változót (bár ez nagyon ritkán fordul elő), ezt a sort is kihagyhatjuk.

     A következő sortól kezdődik maga a program – azok az egymás után következő utasítások, melyeket a számítógép végrehajt a program futtatásakor. Ezeket az utasításokat a begin és az end kulcsszavak (begin = kezdete, end = vége) közé kell írnunk. Fontos, hogy minden parancs után a sort pontosvesszővel (;) fejezzük be. A programunk végét ponttal (.) zárjuk.

     Lássunk most egy egyszerű példát:

program ElsoProgram;
begin
 write('Hello!');
end.

      Ez a program, csupán annyit csinál, hogy kiírja a képernyőre a Hello! mondatot. Ha programunkat begépeltük az editorba (FreePascal-ba), mentsük el, majd a CTRL + F9 -el (vagy a főmenüből run - run paranccsal) fordítsuk le és futtassuk. Ekkor a program kiírja a Hello! mondatot a képernyőre, majd rögtön visszatér az editorba (ezért nem látjuk a kiírt mondatot). A FreePascal egy másik szöveges képernyővel dolgozik a program futtatása alatt, mint amiben mi írjuk magát a programot (ezért most nem látjuk a kiírt Hello! üzenetet). Erre a képernyőre az ALT + F5 billentyűzetkombinációval válthatunk át. Vissza az editorba az ALT + F5 újabb megnyomásával juthatunk.

     Megjegyzés: Ha a FreePascal DOS alatt futó verzióját használjuk, akkor a billentyűzetet a CTRL + ALT + F1 billentyűzetkombinációval állíthatjuk át angol nyelvűre.
  

     1.2 Kiírás a képernyőre - write, writeln parancsok

     Ha valamit ki szeretnénk írni a képernyőre, azt amint az előző példában is láthattuk, a write és writeln (write = ír, write line = sort ír) parancsokkal tehetjük meg.

     A write parancs kiírja a megadott szöveget a képernyőre. A kurzor közvetlenül a kiírt szöveg után marad, így a következő kiírásnál rögtön ez után íródik ki a további szöveg. Például:

program Pelda01a;
begin
 write('Hat fele:');
 write(3);
end.

     Ez a program a következő szöveget fogja kiírni a képernyőre:

Hat fele:3_

     Az első write parancs kiírja a Hat fele: szöveget. A kurzor közvetlenül a szöveg mögött marad. A második write kiírja a 3 számot. A kurzor a 3-as mögé kerül. Megfigyelhettük, hogy ha szöveget akarunk kiíratni, akkor azt mindig aposztrófok (') közé kell raknunk. Az aposztrófok közé írt szöveg egy az egyben kiíródik a képernyőre. Ha számot vagy valamilyen változó értékét írjuk ki, akkor elhagyjuk az aposztrófokat. Egy write paranccsal kiírhatunk szöveget és számot ill. változót is, ekkor az egyes elemeket (szöveg, szám vagy változó) vesszővel választjuk el egymástól. Az előző programunk így is kinézhetett volna, a végeredmény ugyanaz:

program Pelda01b;
begin
 write('Hat fele:',3);
end.

     Mivel itt mindkét példánkba a 3-ast csak kiírtuk, nem számoltunk vele (és nem egy változó értékét írattuk ki), ezért természetesen ebben az esetben a 3-as számot kiírhatjuk úgy is, mint karaktert, tehát a következő képen:

program Pelda01c;
begin
 write('Hat fele:3');
end.

     Az alábbi két példában jól láthatjuk a különbséget a szöveg, ill. szám kiírása között:

program Pelda02a;
begin
 write('2+8');
end.

program Pelda02b;
begin
 write(2+8);
end.

     Az első példa pontosan azt írja ki a képernyőre, ami az aposztrófok között van:

2+8_

     A második példában elhagytuk az aposztrófokat, így a program kiszámolja a 2 és 8 számok összegét és ezt írja ki a képernyőre:

10_

     A writeln parancs hasonlóan működik, mint a write parancs. A különbség csupán annyi, hogy a writeln parancs egy egész sort ír ki, tehát miután kiírta a parancsban megadott szöveget vagy számot, a kurzor a következő sor elejére ugrik. Ezért az utána következő kiírásnál már a kiírandó szöveg az új sorba fog kerülni. Lássunk most erre is egy példát:

program Pelda03a;
begin
 writeln('8 es 2 osszege:',8+2);
 writeln('8 es 2 kulonbsege:',8-2);
end.

     Ez a program a következőt fogja kiírni a képernyőre:

8 es 2 osszege:10
8 es 2 kulonbsege:6
_

     Az első writeln parancs kiírja a 8 és 2 összege: szöveget, majd mivel a következő rész már nincs idézőjelek között, kiszámolja a 8 + 2 eredményét és kiírja a képernyőre a 10-et. Ezután, mivel mindez a writeln paranccsal lett kiíratva, a kurzor a következő sor elejére ugrik.
     A második writeln parancs hasonlóan kiírja a 8 és 2 különbsége: szöveget, kiszámolja mennyi 8 – 2 és az eredményt, tehát a 6-os számot írja ki. Ez után, mivel ezt is writeln paranccsal írattuk ki, a kurzor ismét a következő sor elejére ugrik.

     A writeln parancsot használhatjuk üres sor kihagyására is, ekkor nem kell a parancs után megadnunk semmit. Valójában a parancs annyit fog tenni, hogy nem ír ki semmit a képernyőre és mivel writeln parancsról van szó, ezért a kurzort a következő sor elejére viszi. Módosítsuk az előző példánkat úgy, hogy két sor között hagyjunk ki egy üres sort. Ehhez a két writeln parancs közé írjunk be egy újabb writeln parancsot, melynél azonban ne adjunk meg semmilyen szöveget amit kiírjon – ilyenkor a zárójeleket sem kell kiraknunk. Programunk így néz ki:

program Pelda03c;
begin
 writeln('8 es 2 osszege: ',8+2);
 writeln;
 writeln('8 es 2 kulonbsege: ',8-2);
end.

     Ha a programunkat most lefuttatjuk, a következőket fogjuk látni a képernyőn:

8 es 2 osszege: 10
 
8 es 2 kulonbsege: 6
_

     Láthatjuk, hogy az első sor után az üres writeln parancsnak köszönhetően a program kihagyott egy üres sort.

     Fontos még megjegyezni, hogy a pascal programozási nyelvben a szorzást *-al, az osztást pedig /-al jelöljük. Ha tehát hasonlóan ki szeretnénk íratni 8 és 2 szorzatát, ill. hányadosát, ezeket a 8*2 ill. 8/2 segítségével tehetjük meg. Ezen kívül az egészrészes osztásra használni fogjuk még a div, maradék meghatározására pedig a mod műveletet.

     A div segítségével kiszámolhatjuk két szám hányadosának egész részét. Pl. a 11 div 6 értéke 1, mivel 11 osztva  6-tal egyenlő 1,83333...-mal és ennek az egész része (a tizedeseket levágva) 1.

     A mod segítségével kiszámolhatjuk két szám egész osztásának maradékát. Pl. a 11 mod 6 értéke 5, mivel 11 osztva 6-tal egészekre kiszámolva 1 és a maradék 5 ( 11 : 6 = 1, maradék 5 ).